Tagintézményünk negyedik alkalommal rendezte meg a szegedi nagy árvízre emlékező futását. Idén kihasználtuk az időjárási ablakot a sokszor télies, havas márciusban.
A foglalkozást bemelegítéssel indítottuk, majd az útvonallal és közlekedéssel kapcsolatos eligazításon kihangsúlyoztuk, hogy a KRESZ-t betartva kell futni, Csala tanár urat megelőzni tilos és, hogy én leszek a záró futó, egymásra figyeljünk, nehogy eltévedjen valaki. A vízbetörés emlékkövénél várt minket a vezetőség frissítőkkel. A hó már elolvadt, a töltés sara megszikkadt már a szélben, könnyedén vitt minket a hátán az emlékkőig. A fordítóban a szusszantunk egyet és Takács Tamás tolmácsolásában hallhattunk pár történetet a nagy árvíz idejéből. A déli látóhatáron sűrűsödő felhőkben már villámok cikáztak, amikor elindultunk visszafelé.
139 éve akkor állt el a vihar, amikor átszakadt a gát. Ma pont megeredt az eső, amikor célba értünk. Mindenki vidáman, jó érzésekkel és némi honismereti gyarapodással állhatott vissza a megszokott napirendbe. Ehhez hozzásegített a célban kapott gyümölcs és müzli szelet, amit nyújtás után kaptak a gyerekek.
Szeged, 2017. 03.12.
Balla Zsolt Attila
nevelőtanár