BUDAPEST, DE CSODÁS…

 

A Nemzetei Tehetség Program támogatásával megvalósuló, NTP-KNI-17-0093 komplex tehetséggondozó pályázatban vállalt kötelező foglalkozásokon túl minden egyes kulturális – rekreációs program nagy élményt jelentett mindannyiunk számára. A budapesti kiránduláson sem történt ez másként: két napos színes, de egyben nagyon tartalmas programmal gazdagodtunk 2018. március 02-03-án.


 

Izgatottan vártuk első programunkat, a Budapesti Nemzeti Színház bejárását, melyet megelőzött a Szegedi Nemzeti Színház kulisszák mögötti megismerése. Nagy hatással volt ránk az épület formája, a belső terek kialakítása – berendezése. Kiemelkedő élményt jelentett számunkra a Gobbi Hilda terem a színésznőről hallott anekdotákkal összefűzve, az érdekes színház – és jelmezkiállítás sok-sok történettel fűszerezve, a hatalmas díszletek, a süppedő szőnyegek, a márvány borítású oszlopok látványa és nem utolsó sorban a korszerű technikai felszereltség. Az idegenvezető hölgy átfogó képet adott a színházi repertoárról, kiemelve a diákoknak ajánlott előadásaikat, rendezvényeiket.  Az épület bemutatásával, a színészóriások történeteivel az idegenvezetőnk nem titkolt célja többek között a diákok kulturális igényének fejlesztése, a színházi előadások látogatottságának növelése. Érettségizőink Megyeri Károly mellszobra előtt közös fényképet is készítettek. Végül a csodálatos szoborpark bejárása következett, ahol szinte megelevenedtek a bejárás során hallott történetek résztvevői.

A program után a 2-es villamoson utazva gyönyörködtünk a belváros épületeiben, egy-egy szoborban, műemlékben, valamint Budapest hídjaiban.

Szállásunkra visszatérve kevés időnk maradt a pihenésre: vacsora után a Vígszínházba mentünk, ahol az Egy éj a paradicsomban c. előadást néztük meg. Néhány ismert szereplő mellett számunkra sok ismeretlen név állt a szereposztásban, de abban bíztunk, hogy egy könnyed, vidám előadás láttán kellemes estét töltünk a méltán híres színház falai között. Sajnos a várva-várt katarzis mindannyiunk részéről elmaradt…  A tartalom és a forma egysége, a szereplők játéka és szövegtudása mind – mind kívánni valót hagyott maga után. Csalódottan gyalogoltunk vissza a szállásra, ahol hamar lepihentünk a fárasztó nap után.

Másnap a közös reggeli elfogyasztása után Budára utaztunk, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum Bajor Gizi Színháztörténeti Kiállítását néztük végig tárlatvezető segítségével. Ezt követően drámapedagógiai foglalkozások keretében a témához kapcsolódva kiscsoportos vetélkedőn vettünk részt, mely nagy tetszést aratott a csoportban. Ezt fokozva különböző jelmezekbe bújtak a diákok, s ennek kapcsán megelevenítették az adott karaktert mozgásban és szövegben egyaránt.

Majd ezt követően a közös ebéd után indultunk vissza Szegedre.  A „vonatozás” sem volt egyhangú számunkra: forgott a kamera, készültek a felvételek a különböző konfliktushelyzetekről.

 

A színházi előadás okozta csalódottságot felülírta a jókedv, a sok-sok nevetés, az éjszakába nyúló beszélgetés. Azt hiszem, mindannyian újra szívesen elmennénk így együtt Budapestre! Talán egy újabb sikeres pályázat segít majd ebben…