Nem tudhatom, hogy kiben, milyen gondolatokat kelt a cím, de a félreértés elkerülésére megmagyarázom: Harmadik alkalommal rendeztük meg a Kollégiumi FélMaraton váltó futást, de a kitűzött tavaszi időpontban éppen tél volt, a második időpontban ballagás, így tovább nem halogatva, a szerenádokkal sem törődve május elején tartottuk meg a versenyt. Az időpont tologatása meglátszott a résztvevők létszámán, sajnos kevesebben jöttek el mint az előző alkalmakkor.
Ki nem mondott, titkolt célomat sikerült elérni: a kollégiumi futó szakkör keretein belül felkészített és felkészült kollégisták álltak rajthoz életük első félmaratoni futásuk teljesítéséhez. Ök egy-egy csapat tagja ként is képviselték a tagintézményt. Lehet, hogy meg kell változtatni a nevet, a „váltó” szót elhagyjuk?
A kisebb létszám ellenére ismét szép csapat gyűlt össze szurkolni, amire szükség is volt a hosszú egyenesek, távoli kanyarok és a közeledni nagyon lassan akaró cél felé robogó-kocogó futóknak. A váltóba nevezett három csapat mind a négy-négy tagja a tudásának megfelelően, magát „oda téve” segítette a csapatát a félmaratoni táv teljesítésében. Minden csapat szép eredménnyel futotta le a távot. A leggyorsabb 1 óra 39 perc alatt, de a vége is 3 perccel 2 órán belül volt. A tanári felajánlások és a „Második otthon” Kollégiumi alapítvány jó voltából oklevéllel és ajándékokkal tudtuk díjazni az futókatt. Az egyéniben indulóknak egyedi finisher pólót készítettünk.
Hajagos Norbert 15 évesen készült fel élete első félmaratonjára. Felkészülése alapos volt és módszeres, az 1 óra 46 perces idő nem viselte meg (a kelleténél jobban). Gyürki Zsanett élete 21 éve alatt már többször futott 21 km-t, éppen a versenyünk előtt 5 nappal is. A fáradsággal és a pihenésre szólító tanácsokkal nem törődve, nagy küzdelemmel és még nagyobb fegyelemmel futotta le 2 óra 5 perc alatt a 21,1 km-t. A harmadik „önkéntesünk” Varga Fortunátó az érettségire készülés közepette, a szerenádozás előtt próbálta ki magát ezen a hosszú távon. Sajnos az aszfalton való futás sok zötykölése és a komolyabb sérülés kialakulásának veszélye miatta 15,75 km-nél úgy döntött, hogy ma nem fut tovább, inkább máskor próbálja meg újra. Mind a hármuknak nagybetűvel GRATULÁLUNK!
Az idei tanári csapat sajnos nem tudott a soriba tanárnőt állítani. Ennek ellenére elindultunk versenyen kívül a mozgás öröméért a fiatal titánok gyűrűjében. Mert, hát a példát mutatni kell!
Köszönetet szeretnék mondani az ATIVIZIG-nek az újbóli segítségükért, az engedélyért és az egyéb szervek tájékoztatásáért!
A következő kollégák munkája volt elengedhetetlen az endorfintermelés és közösségalakítás szabadtéri rendezvényéhez, amiért köszönet illeti őket:
Bajkán Évának az adminisztrációért, Csala Ernőnek az ajándékokért és a lelkes szervezésért, Lipták Tibornak a szervezésért, vízért, szállításért, összefogásért, Nyemcsok Andrásnak a támogatásért és fotózásért, Somodi Lászlónak a pogácsáért!
Szeged, 2017. 05.03.
Balla Zsolt Attila
nevelőtanár